Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy akkor leszek kiváló fitness edző, és akkor tartom a legjobb csoportos órákat, ha megtanulok az emberi test bonyolult anatómiájáról mindent, és azokat beágyazom az óráimba.

Így indultak a tanulmányaim. Az első pár év az emberi test megértéséről szólt, ezáltal lettem csoportos fitness edző, DEEPWORK, TRX és funkcionális tréner. Ez alighogy teljesedett be, a szívem a jóga után húzott. Érdekes módon az oktatói képzés előtt alig vettem részt életemben 1-2 jóga órán. Bár ez azok után nem volt meglepő számomra, hogy edző is úgy lettem, hogy magam sem értettem sokáig mit keresek a képzéseken (hiszen gyermekkoromban még tesiből is felmentésem volt, semmilyen sport nem mozgatta meg a fantáziámat, és a családomban sem volt jelen a mozgás szeretete). Mára már tudom, azon ritka sorsdöntő lépéseim közé tartozott, amikor nem a racionális gondolkodásomra hallgattam, hanem a szívem megmagyarázhatatlan vezetésére, ellenállva a körülöttem lévők lehúzó erejének.

A hangos kardió és erőtréningek mellett egy idő után csalogatott a lelkem egy olyan csoportos óra felé, ahol én is nyugalomra találok, és átadhatom ezt az életérzést másoknak is. És legvégső soron így helyreáll az egyensúly az órarendemben/testemben is.

Ahogy teltek az évek, pont abban az időszakban teljesedtem ki, amikor az embereknek a legnagyobb szükségük kezdett lenni az olyan szolgáltatásokra, ahol ki tudják vezetni a testünkben felgyülemlett stresszt, ahol támogató és örömteli közegre találnak. Ez alatt nem csak a vírushelyzetet értem, sokkal inkább azt, hogy elkanyarodott a világ a természetes, pránadús ételek fogyasztásától, és a stressz elhatalmasodott a mindennapjainkon.

Az anatómiai ismeretek és különböző óratípusok feltérképezése után másik irányt vett az életem, és elindultam a legbelső énünk megismerése irányába. Hát ez pont annyira nehéz és folyamatos tanulást igénylő terület, mint a testünk anatómiája volt a pályafutásom kezdetén. Mindig azt érzem, hogy minél jobban beleásom magamat egy adott témába, annál kevesebbenek érzem a tudásomat. Néha eszembe jut, hogy mennyivel jobb volt a “teljes tudatlanság”. 

Persze ezek csak pillanatnyi állapotok, közben rájöttem, hogy egy nagyon hálás területre léptem, és el nem cserélném a munkámat/életfeladatomat semmiért. Hiszen azok, akik megtalálnak, valamiért nekem szavazzák meg azt a bizalmat, hogy segítsek nekik leküzdeni a félelmeiket, hogy becsatlakozzanak egy csoportos órába. A társadalmi nyomás miatt szinte mindenki tele van gátlásokkal (nem vagyok elég vékony, pocsék az állóképességem, nemrég szültem, családanya vagyok…). Az én első nagy feladom, hogy ezt feloldjam bennük, és megtegyék az első lépést. Hálás vagyok ezért a feladatért!

Persze ez nem azt jelenti, hogy kizárólag mindig kezdők vannak az óráimon. A beilleszkedés után mindenki tudatossá válik a testére és magabiztosan követi a gyakorlatok könnyített és nehezített verzióit. Nem hiába mondják, hogy ez is a tudatosodás egyik megnyilvánulása. Mellékhatásként pedig szemmel láthatóan szépül mindenki teste, ettől visszatér mindenkibe az egészséges önbizalom, ami kivetül az élete minden területére, és a belső folyamatok is egyensúlyba kerülnek (vérnyomás, vércukor, koleszterin, keringési, hormonális problémák…).

Csak ismételni tudom önmagam: hálás vagyok, hogy mertem a szívemre hallgatni, és pár évvel ezelőtt erre az ismeretlen útra léptem, valamint azért is, hogy a semmiből a számomra legjobb tanítókhoz kerültem.

…és ha már a hálánál tartok. Legfőképpen annak a hatalmas és színes csapatnak vagyok hálás, amelynek én lehetek a vezetője! Ez a csapat annyi erőt adott, hogy 2020-ban a férjemmel megnyitottuk a Body & Mind Stúdiót!

Csatlakozz hozzánk: ITT