Szijártó Anikóként láttam meg a napvilágot, mondhatni egy teljesen átlagos családban. Hoztam csomagként egy nagy adag elfolytást, dühöt, haragot, kitaszítottságot, alacsony önértékelést, szégyenérzetet, szegénységtudatot, szorongást, elhatárolódást és érzelemmentességet.

Ebben a környezetben hamar kifejlődött az a képességem, hogy a világot figyelem, analizálom, a dolgok mögé nézek, megértést és válaszokat keresek.
Amikor megismertem a férjemet, onnantól már könnyebb volt. Együtt voltunk kakukktojások, együtt kezdtünk el haladni a tudatosság útján. Így született meg az új nevem (és énem) a férjem után: Sándor Anikóként.