Túl vagyunk a Covidon! Minden félelmünk beigazolódott!

Szeretném veletek megosztani a mi történetünket a vírus kapcsán.

2020 márciusában volt egy hónap, amikor mi is visszahúzódtunk, és tágra nyílt pupillákkal figyeltük, hogy mi kezd kibontakozni a világban. A kezdeti „visszahúzódás” nem sokáig tartott, alig egy hónap múlva visszatértünk a megszokott életvitelünkhöz. Hallgattunk a szívünkre! 

Aligha mertük hangoztatni, hogy

  • Nem mosunk kezet többször, mint azelőtt,
  • Nem használunk kézfertőtlenítőt,
  • Akit csak lehet öleléssel és puszival köszöntünk,
  • Nem hordunk maszkot mindenhol, csak a kötelező helyeken,
  • Heti több alkalommal együtt mozogtunk a barátainkkal. (Hála az égnek jó sok van belőlük)
  • ….és ezt még sokáig sorolhatnám!

Sőt! Alig várjuk, hogy testközelből találkozzunk a vírussal, hogy végre nekünk is legyen saját tapasztalatunk. 

Vajon miért nem kellettünk neki olyan sokáig? – Sokan csak ennyit mondanak, szerencsétek van ebben is!
Valóban így van! Szerencsések vagyunk, amiért őszintén hálát adunk, hogy ennyivel megúsztuk. De mindezek mellett…

  • Egészségesen élünk, táplálkozunk! Nem azért mert divat, magunkért tesszük. Az egyik legfontosabb dolognak tartjuk, hogy az a test, amiben leéljük az életünket a legjobbat kapja. Így a betegségeket csak hírből ismerjük, az elmúlt 10 évben nem is volt olyan eset, ami ágynak döntött volna minket, vagy kiestünk volna miatta az élet körforgásából.
  • Szeretünk mozogni! 
  • Mindig kiegyensúlyozottak vagyunk! Megtaláltunk az élet valódi ételmét, egymást, egymásban magunkat, a hobbink a munkánk, és az emberi kapcsolataink is egyensúlyba kerültek. 
  • Megismertük a saját testünk működését. Nem a divatdiétákat/ kúrákat követjük, hanem saját tapasztalatokat gyűjtöttünk arról, hogy mi az, ami jó nekünk. Sem anyáink, sem pedig az iskola nem erre neveltek. Semmi sem lehet jobb recept, mint saját magunk kiismerése/megismerése. 
  • Valamint megismertük saját elménk működését. Megtanultuk uralni a gondolataink romboló és teremtő erejét. Lepakoltuk a negatívan ható tanult és felvett viselkedésmintákat, amire a családunk és a társadalom szocializált minket. Megtanultunk különféle technikákat, amivel uralni tudjuk a tudatállapotunkat és beindítani a testünk öngyógyító folyamatait. És talán ami a legfontosabb, megtanultunk hallgatni a szívünkre! (Bár nem beszélhetünk múlt időben, ez a fejlődés az utolsó lélegzetvételünkig tartani fog.)

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mikor lenne nekem erre időm, munka, család és a háztartás mellett!
Írni is majd egy évig tanultunk az általános iskola első osztályában, kitartó munkába és sok erőfeszítésbe telt, de hamar olyan rutin lett belőle, ami már nem vesz el több energiát, és észrevétlenül épült be a mindennapokba. Ugye, ez a befektetés is egy életre megérte?!
Akkor a saját lényünk megismerése testi és lelki szinten, nem egy jó befektetés? Vagy jobb, ha majd elromlik a rendszer, elmegyünk orvoshoz, és majd a tünetek kezelésére kapunk pár gyógyszert, majd ha az sem segít, akkor a doktorok kivágják belőlünk a sérült, rosszul működő részeinket? És a probléma forrásának felismerése helyett inkább homokba dugjuk a fejünket, majd folytatjuk tovább megszokott életünket?!

A folyamatosan fejlődő önismeret hatalmas segítségünkre volt a vírus alatti időszakban. Nem engedte elhatalmasodni rajtunk a félelmet. Több mozzanata megmutatta már az életünknek, hogy ha a félelemnek nincs hatalma felettünk, akkor probléma úgy oszlik szerte, mint amikor kiszúrunk egy levegővel telt lufit. Megérte a sok-sok önismereti tanfolyam, ami olykor-olykor mélyre eltemetett sebeket tépett fel, de a helyére már csak boldogság, kiegyensúlyozottság került. 

A fizikai testünk karbantartására is nagy figyelmet fordítunk. A legjobb minőségű vitaminok, kúra szerűen nagy dózisban. Drága? Igen! De ha beteg leszel a gyógyszer az nem drága? Ha kiesel a munkából az nem a zsebedből húzza ki a pénzt? Ráadásul még vacakul is érzed magad! És itt nem csak a betegségről van szó, hanem hogy milyen vitalitással éled az életed!

Visszatérve a vírusra, a vírushelyzet kirobbanása után egy évvel átestünk rajta! Végre megismerte a szervezetünk, és elkezdhette kialakítani a saját védekező mechanizmusait.
Itt is bebizonyosodik, hogy milyen teremtő erővel bír az emberi elme! Tomi már 2 hete azzal idegesített, hogy szinte várja, hogy átessen a víruson. Majd elkezdett produkálni pár halvány tünetet. Én még mindig ellenálltam, majd mérlegeltem: Valóban abban a stádiumában vagyunk az életünknek, hogy most járna a legkevesebb anyagi kieséssel, ha itthon maradnánk, és hát persze az is jó lenne, ha a saját immunrendszerünk védekező folyamatai is beindulnának. Amint az ellenállásom átfordult megengedésbe, 2 óra múlva hőemelkedésem lett. Magam is meglepődtem, hogy az emberi tudatnak ilyen teremtő ereje van!
Az önkéntes házikaranténunkban töltött idő alatt egyszer sem estünk ágynak, 1-2 órás hőemelkedéstől nem volt rosszabb, nagyon enyhe köhögés, torok kaparás, enyhe fejfájás és 2-3 napos szag és ízlelés vesztésük volt. De mindemellett az erőnk megmaradt, nem hagytunk el a reggeli jógázásokat, meditációkat, sőt ezek a “betegség folyamán” még “jobban estek”.

Szerencsénk volt! De mindezek mellett talán működik az, amiben sokan nem hisznek, amire előítéleteket aggatnak, embereket megbélyegeznek, megfelelő utánajárás és tájékozódás hiányában kinevetnek… 

Ezt mindenki maga döntse el, az írásomnak nem célja ezt boncolgatni, sem a vírus létezését megkérdőjelezni, sem pedig az érvényben lévő jogszabályok ellen fordulni (vagy arra buzdítani)! Tisztában vagyok vele, hogy a dolgok nem mindig ennyire “feketék vagy fehérek”, és ez a vírus sokakat súlyosan érint, még annak ellenére is, ha a fentebb leírtakkal azonosulva élnek és figyelnek magukra. Csupán annyi volt az írással a célom, hogy ha a tudatosság útjára léptél és néha elbizonytalanodsz, akkor tudd, jó úton jársz! A magadon végzett munka egy életre szóló befektetés. A saját életminőséged javításával a párkapcsolati, családi, munkahelyi és emberi kapcsolataid is magasabb szintre kerülnek. 

És hogy a bulváros címre visszacsatoljak:Túl vagyunk a Covidon! Minden félelmünk beigazolódott!” – A gondolataink, hiedelmeink, félelmeink teremtő erővel bírnak!
Mi teremtünk? Boldogságot? Depressziót? Kiegyensúlyozottságot? Félelmet? Anyagi, testi  és lelki jólétet? Betegséget? … ennek csak a képzeletünk szab határt!

Üdvözlettel!
Anikó és Tomi