Huhhh, egy évig vártam az újabb bodyART tábort, majd villám gyorsan elillant ez a 4 nap. Jöhet egy újabb év várakozás… Még szerencse, hogy van értelme annak, hogy öregszem! 😉

Amellett, hogy élveztem minden pillanatát, egy picit „kizökkentő” is volt számomra. Ugyanis első 2 napban Tomi örökítette meg az eseményeket, majd menetrend szerint egy ifjú pár várta őt az esküvőjükben. Ez volt az első alkalom, hogy én maradtam a táborban, és kettéváltak útjaink. Igyekeztem hozni Tomi színvonalát a fotózásban, ami főként azért volt nehéz, mert nem volt ott mellettem, hogy segítsen. Egyedül, elengedett kézzel:  napsütésben, beltérben, naplementében, váltakozó fényviszonyok mellett igazán izzasztó és fejtörést okozó volt számomra a fényképezés. De természetesen élveztem minden percét!

Különös helyzet volt. Ha részt vettem egy deepWORK, bodyART órán, akkor nem akartam abbahagyni, ha fotóztam, akkor azt sem. Ha edzettem, azonnal feltűntek azok a pillanatok, amiket megörökíthettem volna. Ha fotóztam, akkor azon irigykedtem, hogy mennyire élvezte volna a testem és a lelkem az aktuális gyakorlatsort. Nem panaszkodom, valójában nagyon szerencsésnek érzem magam. Minden munkámat szenvedélyesen szeretem, és hosszú ideje nem éreztem azt, hogy „dolgozom”. Van, aki szerencsének hívja, én másra gondolok… 🙂 🙂

Ildi és Ildingó, Öröm volt minden csínytevés, bolondozás és a baráti eszmefuttatás!
Ági, Örülök, hogy közelebbről megismertelek. Példakép lettél az életemben!
Nina, Jövőre remélem már velünk táborozol!
Andi, Mostantól nem vagy egyedül!

Hálás vagyok, hogy a táborban megjelent nagy család tagja lehetek. Hajrá Rita és Bali!

Sándor Anikó

Íme pár mesélő fotó a hétvégéről: