Azt erősítem fel, aminek a legnagyobb teret adom önmagamon belül

Azt erősítem fel, aminek a legnagyobb teret adom önmagamon belül.
Ez a mondat több mély gondolatot indít el bennem.

A bennem lévő ellenállás valaki felé, csak még nagyobb ellenállást szült – át kellett fordítanom ezt az érzést magamban, még akkor is, ha „kényelmetlen” érzéseket váltott ki belőlem. Rámutatott olyan belső sérüléseimre, amiket idáig elnyomtam magamban, nem akartam vagy nem mertem észrevenni.

Talán már te is tapasztaltál olyat az önismereti utad lépcsőfokait járva, hogy szembe kerülsz a sértettség és a „kikérem magamnak” érzéssel. Egy elsőre látszólag ártatlan szituáció felszínre hozza az önérzet és büszkeség sérülését, amelyek újra és újra futnak bennünk, mint egy rossz lemez.

Ezekre nagyon fájó „ránézni” és elhinni, hogy bennünk vannak, belőlük, a tévesen belénk nevelt és/vagy átvett viselkedésmintáinkból táplálkoznak. Ezeket mind a tanárainktól, barátainktól, szüleinktől, családunktól, főnökünktől, kollégáinktól, a közvetlen környezetünktől vettünk át, és azonosultunk velük.
Fájó ránézni, fájó tudomásul venni, hogy idáig minden élethelyzetünkben átvették ezek az érzések az irányítást felettünk, és a döntéseink, megnyilvánulásaink hátterében mindig is ott voltak a tudatalattinkban. Mint egy szemüveg, ezen a szűrőn keresztül láttuk a világot, befolyásoltak, fogva tartottak minket, távol tartva minket a körülöttünk lévő öröm és boldogság, az élet valódi szépségének megélésétől.

Nehéz volt beismerni magamnak, hogy számtalan önismereti tanfolyam után néha még mindig akad olyan ember, aki tükröt tart nekem, és ezáltal törnek fel bennem alacsony rezgésű érzések, mint pl. irigység, rivalizálás, megfelelési kényszer …stb.

Amint elkezdtem más irányból tekinteni ezekre az érzéseimre, örök barátságot kötöttem velük. Volt, hogy rabul ejtettek és nem láttam át rajtuk, mára hálát érzek ezekért az érzéseimért, nagy tanítói az életemnek. Amíg itt vannak bennem, addig tanítanak, tükröt tartanak, formálnak, jobb emberré válok általuk. És a legcsodálatosabb, hogy felülírom a tanult programjaimat, és a sejtjeim innentől kezdve már az új programokat másolják tovább. Ez hatással van a munkámra, a párkapcsolatomra, a környezetemre és az egész életemre.

Az, hogy milyen hosszú ez a tanulási folyamatunk, az csak rajtunk múlik. Magadra ébredhetsz egyedül, vagy segítséggel, egy tragédia vagy baleset hatására. Mindenki története más és más.
De mindenki célja ugyanaz. Azért jöttünk a Földre, hogy a lelkünk fejlődjön, tanuljon, tapasztaljon, magunkra ébredjünk. Megtanuljunk szeretetet adni és kapni, megtanuljunk hálásnak lenni, és amikor ez már sejt szinten belénk ivódott rájövünk, hogy az élet egy csodálatos játék!

Én a mozgást és a jógát választottam módszerül arra, hogy a világomat jobbá tegyem.
De ez csak egy út, a közös cél felé ezernyi jó megoldás vezet.

Mozdulj te is, szabadulj fel!
Anikó