A jóga fizikai hatásai | 2. rész: állóképesség, ízületi mozgékonyság, tüdőkapacitás

Elindítottam egy 3+3 cikkből álló sorozatot, amely a jógázás pozitív fizikai és lelki hatásait boncolgatja. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, szeretettel várlak Hatha jóga gyakorlásra a váci Royal Fitnessben! Itt látod az órarendemet!

Sok ember azt feltételezi, hogy mivel a jóga nem mozgásban végzett gyakorlatokból áll, nem is fejleszti az állóképességet. Valójában sokkal több erőt és kitartást követel az izmoktól egy testhelyzet vagy mozdulat lassú végrehajtása, mint ha gyorsan végezzük el. A testhelyzetek kitartásával — amikor már kényelmessé váltak — az állóképesség nagyon gyorsan nő. Különösen az álló és fordított testhelyzetek fejlesztik az állóképességet: az utóbbiakat gyakran fél órán át is ki lehet tartani egyhuzamban. Mikor a pózokat összekötjük egy folyamatos gyakorlatsorrá, mint az astanga-vinyasa-jógában, a szív és érrendszer állóképességének fejlődése lesz gyors.

Azáltal, hogy egyenletesen megdolgoztatja egész testünket, egyenlő mértékben a bal és a jobb oldalon, elöl és hátul, az ászanák gyakorlása helyrerak minden csontot a testben. Ezt az ízületek kilazításával és az izmok egyenletes megnyújtásával éri el, ezzel kioldva az ott elraktározódott feszültséget, így a vázrendszer csontjai szabadon vissza tudnak mozdulni természetes helyzetükbe. A csípőcsont megint vízszintes lesz, a gerincoszlop visszanyeri természetes egyenességét, és jobb lesz a testtartás. Ez mozgékony erőt és könnyedséget ad a testnek, ami könnyed, kellemes testérzettel jár. Ez a könnyedség és testtartásunk nyitottsága nem csak a szabadság kifejeződése, melyre testünkben lelünk, hanem elménk és szívünk megtalált szabadságáé is.

A testhelyzetek felvételéhez és kitartásához szükséges erőkifejtésnek nagy az oxigénigénye. Ahogy belépünk egy testhelyzetbe, azt vesszük észre, hogy mély és megnyújtott lélegzeteket kell vennünk. Ezt ténylegesen nem lehet erőltetni. El kell engednünk a feszültséget, mely légvételeinket röviddé és felszínessé teszi. Ha így teszünk, elkezdjük reaktiválni alvó tüdőszöveteinket, és új, jótékony hatású légzésmintát alakítunk ki, mély és teljes légvételekkel. Sok testhelyzet speciálisan a mellkas kitárására, a légzőizmok erősítésére és a tüdő szöveteinek ellazítására és nyújtására irányul. A pránájáma gyakorlatai (légző gyakorlatok) tovább fejlesztik a tüdőkapacitást, és tovább edzik a tüdőt és az agyat egyaránt, hogy a légzés mélyebbé és hatékonyabbá váljon. Ez azután növeli a vér oxigénfelvételét, ami viszont serkenti a sejtek anyagcsere-folyamatait, erősít és vitalizál minden szervet a testben.

Keresd a többi cikket a blog oldalamon! 
Anikó